egy lépés jobbra, egy meg balra a rémálmok felé,
egyet előre, egyet hátra, oda a démonjaim elé.
szembenézek velük, kiáltok, hogy gyertek,
szemben áll veletek az ostoba gyermek.
lehet hogy rossz vagyok, helyem meg a föld alatt,
de hogy te sem vagy a jóisten, ezt barátom ne tagadd.
mindenki hibázik, csak én kicsit többet,
lehet hogy nincs szívem, mégis összetörhet.
törhet és törték, mégis túléltem mindig,
zuhan minden ember, mindenki egy szintig.
hiába érzed hogy nincs tovább, vesztettél,
sosem leszel egyedül, bárhová is visz a szél.
szeress és szenvedj, légy boldog és sírjál,
felejts el mindenkit, aki változtat vagy bírál.
nem leszek más senkiért, nem halok meg hiába,
csakis magam miatt esek száz meg száz hibába.
nem bánom, hisz ez az élet,
minden percben véget érhet.
lelkek folyója áramlik csendben,
megtörhet a világ, de később úgyis minden rendben.
egy élet szavakba öntve, megbélyegzett a végtelen,
szorítom soraim, kezem elengedni képtelen.
végzetem még láthatatlan, versek ezrei írják sorsom,
történetem emléke, nyugton szunnyad poros polcon.

1 megjegyzés:

Scarlet írta...

:OOOOOOOOOOOOOOO
így reggel megint elgondolkoztattál rendesen. Jó a témája tetszik a nyerseség benne. Viszont néha néha megtörte a gyors ütemét amikor másik rímre váltottál..de még ez se tudja elrontani az összhatást *w*

Megjegyzés küldése