Esőcseppek peregnek, szinte magamon érzem,
Átgondolom újra minden egyes vétkem.
Oly édes, cseppet sem bánom,
Elolvad lágyan, mint hazug szó a szájon.
Forró csókként ér a csapás,
Így vesztettem több száz csatát.
Mégis állok,
Újabb harcra várok.
Enyém a háború, oldalamon elesett szívek,
Velem a tinta, papírok és rímek.
Kárhozottnak ítélt lelkek,
Mondd, sorsodért kik felelnek?
Felkelnek sírjukból a könnybe fulladt szellemek,
Érzésekkel magam mellett mégis mindent elnyerek.