szemfedelét lecsukja lassan,
utolsót szól csendben, hogy csak én hallhassam.
nem volt erős, sem bátor,
mégis kitartott s küzdött bárkiért, bárhol.
nem kapott, mégis többet adott bárkinél,
ne kérdezz csak higgy, ha ágyad fölött ő mesél.
hangja bársonyos, mégis sokszor érdes,
néha azt sem tudjuk róla, keserű vagy édes.
egyetlen való, hogy az utolsó csoda,
túlélt minden háborút, sosem vész oda.
így szunnyad el, ma éjjel a Remény,
visszatér ha kéred, a Hittel óvó ölén.