én kértem, én léptem,
féltem mégis védtem,
az emléket, a múltat,
minden ezen múlhat.
felesleges volt,
értelmetlen könnyek,
az érzés már holt,
mégsem lett könnyebb.
emlékek tűntek,
fájdalom halványult,
mégis csak gyűltek,
szívem elkábult.
fél lábbal a sírban,
ha kínzott akkor írtam,
nem jött de én bíztam,
átvert mégsem sírtam,
minden terhet elbírtam,
soha senkit nem hívtam.
mégis volt, jött a segítség,
nem engedem hogy hitük veszítsék.
túlélünk mindent,
hiába feszít már itt bennt.
repednek a láncok,
ti meg csak álltok,
tudod, semmit sem bánok,
ez az egész csak átok.
rémálmok!
miattad öveznek,
hegyes tövisek ölelnek,
árnyak követnek,
hitemért köveznek.
ilyen vagyok, ennek élek,
fájdalomtól már nem félek,
szomorú tények,
átsírt éjek,
elveszett részek,
édes mérgek.