a hajadba túr, érzékeid elvesznek,
nem számít semmi, a sóhajok ellepnek.
halálmadár, dögevők, karom szorosan a húsban,
utolsó dallam, táncra kél egy húrban.
úrrá lesznek a lángok,
nem fognak már az átkok.
felégettünk mindent, halálba nyargalunk,
élvezzük ki, míg eljön végzetes nappalunk.
erőteljes szorítás, felhörög és sikolt,
maradt még pár élet, így hát egyet kettőt kiolt.
hátamba vájja karját, fáj mégis élvezem,
vállába harapok, csak őrá éhezem.
kelőben a nap, magához szorít,
ahogy elérnek a sugarak torkunk utolsót vonít.
szemében ég a tűz, foga megcsillan a fényben,
vadállatok voltunk, tudom pokolban végzem,

elégünk csendben, hamvaink merülnek a vérben.