Mindenem feladnám érted,
Szívemet adtam zálogba,
Hibáztam, de remélem érted,
A bűntudat rosszabb, mint pogánynak a kápolna.
Felemészt, éget, összetör,
Eltipor és meggyötör.
Akárcsak egy féreg,
Vágyom a menedéket,
Mi hárítja bűnöm, s hogy újra hallhassam nevetésed.
Önfeledten, boldogan,
Én jövök, hogyha kéred, percre pontosan.
Csak adj még egy esélyt,
Hogy ne eresszem a reményt.