..Szimplán elveszett vagyok. Tudod mikor.. még kisgyerek vagy, minden hétvégén együtt sütsz sütit a nagyival, majd „vezetheted” kicsit a nagypapa autóját. Belebújhatsz apu hatalmas csizmájába azokkal az aprócska lábakkal, és hagyod, hogy anyu szép kislányosra lője a be a frizurád, amit büszként mutatsz meg a dédinek. Majd egyszer csak arra ébredsz, hogy a dédi már csak odafentről figyelhet, hogy a nagyi már nem süt veled sütit többé, hogy a nagypapa már lecserélte az autót, melyhez annyi emlék fűz. Apu is rettentő távol van, s már anyu sem akarja megcsinálni a hajad. Új emberek vesznek körül, új követelmények, új érzelmek. Szerelem. Idő. Távolság; s a kapcsolat megszakad. Éjről éjre zokogsz és sajnálkozol, hogy te ezt nem így akartad. Késő. Bármennyire is szereted, és bármennyire is szeret, a távolság kegyetlen tőrként vágja el a tartózsinórt. Zuhansz, csak zuhanok a semmibe. Fogalmam sincs, hol fogok kikötni. Akárhogy is, azt hiszem van valahol az esés végén egy hely, egy közeg, ahová tartozom.

http://www.youtube.com/watch?v=ilRttEYIfSw
mert teljesen igaz az egész. : )