Élménybeszámoló:
Egyéb okok miatt 20-30percet kellett eltöltenem egy gyermekorvosi rendelőben. Először, és merem remélni utoljára kellett betennem ide a lábam.
Határtalan bunkó gyereknek nézhettek, akik a váróban ültek, mivel nem köszöntem. Sosem értettem azt a felfogást, hogyha bemész egy orvosi rendelőbe (meg még kitudja hova) köszönj. Mert minek? Ismerek ott valakit? Nem. Akkor sem köszönök, ha például egy étterembe megyek. Hülyének is néznének.
Szépen csendben lecövekeltem, mivel se sorszámot, se más hasonló dolgot nem láttam. Teljesen tűrhető volt a helyzet, amíg egy kiskölyök (később megtudtam: Balázska) el nem kezdett pankrációzni a székekkel. Az anyja egy darabig átnézett rajta kábé, de mikor már ott tartottam, hogy én vágom nyakon, anyuci megszólalt. Idézem:
”Balázska baszki fejezd már be!”
Mondanom sem kell Balázska hótra leszarta anyukát. Én mindenesetre kissé megijedtem.
Jött ki épp az egyik anyuka, mikor odaszólt egy másiknak:
”Hát képzeljed már megint xy-t meg zw-t írt fel, legközelebb meg se éri jönni..”
Ez mi?? Nem lottózóban vagy basszus, hogy „á most se nyertem, hagyom a f_szba az egészet.” Oo’
Majd pár sor után így folytatta:
”Na sziasztok, legközelebb találkozunk.”
..? Az még oké, hogy az idős nénik az orvosi rendelőbe járnak rajolni, de hogy már a gyermekorvosi rendelőben is ez megy..
Mikor már ott tartottam, hogy én sz_rok bele, hazamegyek, Balázska bement. Hát mondom.. ezt még megvárom. A helyzet a következő: Balázska üvölt; anyuka csitít; közben a kint várakozó kisfiú is elkezdett sírni, rá következően még 2 kisgyerek; kint üvöltés; fejem szétmegy; Balázska kijön röhögve (!) és boldogan lóbálva a matricát amit kapott. Na hoppávan mondom.
Kedves édes doktornő mellesleg legalább 7x szemkontaktust létesített velem, de le se szart. Végül a Balázskás hercehurca után kijött egy roppant kedves arcú csaj, és megkérdezte, mit is szeretnék. Elmondtam, megkaptam amiért mentem, hazajöttem.
Kegyetlen volt. Ilyet többet nem akarok. ._.’