Az egyik még menne,
A másik már nem hisz benne.
Az egyik még szeretne,
A másik már feledne.

Itt állnak ők, szemben egymással,
Mereven, egy világnak háttal.
Csak ők léteznek, na meg a másik kettő,
Ha dönteni kell, a feszültség megnő.

Egy a hiba, a kettő egyet alkot,
Itt állok én, mégsem rántok kardot.
Beadom a derekam, sodródom az árral,
Éjjelente mindig kártyázom egy árnnyal.

Tanácsot ad, néha nevet rajtam,
”-Meghalnék én, csak hogy hangját halljam.”
Dühödten felpofoz, üvöltözik velem,
Még mindig nem tudom, hol a francban van a helyem.

Itt állok én, az árny is elhagyott,
Búcsúzóul, csak egy ajándékot hagyott.
Picinyke doboz, benne lüktet valami,
Teliholdas éjszakán, még sikolyát is hallani.