Hol az emberek még bíznak,
Mikor az istenek is sírnak,
Hol még él az optimizmus,
Mikor ereidben lüktet a ritmus.

Egy csoport, mely kitűnik a sok közül,
Száz lélek, mely talán sosem üdvözül.
Egy szív, nem lát, csak érez,
Száz különc, egyik sem kérdez.

Kijelent csupán, néha felhörög,
A halálnak is képébe röhög.
Elszánt kölykök, kirekesztett senkik,
Nevess rajta, neked úgysem lesz senkid.

Ők.. mi itt vagyunk egymásnak,
Nincs másik szerelmünk minden másnap.
Nem vagy olyan, mint az átlag?
Ne félj, melletted is állnak!