Kint tombol a meleg, belül mégis fázom,
Ez most tényleg így van, nem csak rossz álom.
Talpra kéne állnom.
Otthagyott és másra vágyik, akkor meg mivan?
Nem állhat le egyből az egész boldogság ipar.
Persze ez így felsorolva tök jó meg egyszerű,
Csakhogy van ez az érzés, valami ’sz’ betűs kezdetű.
Á, megvan, szerelemnek hívják, nincsen rá gyógyír,
De van a másik, az idő, az gyógyít, ez talán jó hír.
Szart, kamu, nehogy bedőlj neki,
Reménykedsz benne, de szíved összetöri.
Felhagytál mindent, te csak szerettél,
Nézd most a szíved: elfújja a szél.
Apró pici darabok, velük száll a remény,
Ennyi minden élet, buta romantikus regény.

P.S.: Ezt se vegye magára senki.
:/