Itt ülök a gép előtt, de anya még nem szólt rám. Lehet, hogy most nem is olyan komoly az a 'tiltás'.. Remélem. Mindegy, a lényeg hogy ma sincs szar kedvem, sőt aránylag jó.
A mai vers azt tükrözi, hogy néha egy teljesen átlagos szó is mennyire fájdalmat tud okozni, valaki olyan szájából, akit nagyon szeretünk. 2 perc leforgása alatt annyi minden történhet velünk, megsebeznek, majd újra nevetünk, hiszen nem szeretnénk ha rosszkedvünk, fájdalmunk átszállna a másikra. De a seb ottmarad. Lehet, hogy idővel beforr, de nem azonnal. Ilyen és ehhez hasonló érzelmekről szól a mai vers.

Nyílvesszőként fúródik a szó a szívedbe,
Oda sétál egy fekete alak ki az érzelmeket kitépve,
Rántja ki a veszélyes faágat,
S kacagva nézi amint mellkasodból feltör a vörös áradat.
Halálhörgés hallatszik torkod mélyéről,
Felriadsz, és próbálsz elfeledkezni életed legszörnyűbb éjéről.