-Ez kurva bátor dolog volt, nem néztem volna ki belőled, hogy megmondod neki mi bánt.
-Belőled merítettem energiát hozzá. Figyu, tudom, hogy nem nagyon voltunk jóban eddig.. de köszönöm a tegnapi kioktatást, nélküled nem ment volna.
-Ne köszönd. Ez a dolgom vagy mi. Meg hát nem vagy te akkora lúzer, csak kicsit segíteni kell.
-Nem gondoltam volna, hogy tőled még ilyen dicséret szerűséget is fogok hallani. Jólesik. Köszi.
-Nem dicsérlek, nem zakkantam meg, veled ellentétben.
-Nem bírtad ki mi?:D
-Jól van na, legyen egy jó napod, vedd dicséretnek.
-Ez a beszéd.
-Azért ne nagyon szállj el magadtól, ugyan olyan kis hülye maradtál, csak volt egy jó dobásod.
-Nem lehetne csak 10 percre egy kis siker élményem?
-Nem.
-Miért?
-Mert tipikusan az a fajta vagy, akinek ha nem kell küzdenie valamiért, akkor úgy veszi, hogy oké megvan, aztán onnantól konkrétan le van szarva.
-Ez kamu. :O
-Frászt.
-Jó, nem fogok veled megint vitatkozni.
-Ne is, hidd el, úgyis te húznád a rövidebbet.
-Akkora geci vagy. :D
-Őszinte.

A mai vers Virág kedvéért kerül fel, megkért, hogy tegyem ki, szerinte jó lett, csak erőltetett. Ez igaz. Tényleg erőltetett. Mindegy. Tessék Virág.

Ragyog a napsugár,
A levegőben kellemes virág illat száll.
A fiú leszállt a vonatról,
A lány gyomrában ezernyi pillangó tombolt.
Megölelték egymást, mosoly görbült arcukra,
Arra az időre nem gondoltak a lelki harcokra.
Ott voltak egymásnak, és semmi más nem számított,
Boldogabbak voltak annál is, mit lelkük kívánhatott.