Egyszerűen fogalmam sincs mit írjak. Elveszettnek érzem magam, és félek. Félek mert a héten ott volt a suli, de most előttem áll a hétvége. Egyedül. Nincs Kármen, Virág és a többiek, hogy mosolyt csaljanak az arcomra. Egyedül vagyok. Minden percben könnyeimmel küszködöm, és csak Isten tudja melyik lesz az a perc, mikor tényleg kiborulok. Lassan úrrá lesz rajtam a szorongás. Na de ez most mindegy, itt a mai vers.

Titkok szövik körbe életed,
Nincs aki fogja a két kezed.
Menekülsz a valóságból,
Sosem jutsz ki a válságból.
Szíved összeroskad a hazugságok súlya alatt,
Addig folytatod, míg az egyik sebből a vér újra kifakad.