az idő kereke csak egy felé jár,

hiába erölködsz, megfakul a táj.

emlékek ezrei mosolyognak odaát,

próbálják átlépni a könnycseppek hozamát.

egy kislány áll a réten, hívogat csendben,

egy csók él még ajkán, mit naivan csentem.

csak bízz bennem kérlek,

kezemet eléred amíg csak élek.

mégis eltüntél, elvesztél, megtörek a képek,

mosolyok helyébe sötét szellemek léptek.

fáj még néha egy-egy régi gondolat,

ha lehetne én súgnék szépet is meg fontosat.

hagyj hátra minden vádat, s átkot,

eljött az este, légy szabad és álmodj.