az idő kereke csak egy felé jár,
hiába erölködsz, megfakul a táj.
emlékek ezrei mosolyognak odaát,
próbálják átlépni a könnycseppek hozamát.
egy kislány áll a réten, hívogat csendben,
egy csók él még ajkán, mit naivan csentem.
csak bízz bennem kérlek,
kezemet eléred amíg csak élek.
mégis eltüntél, elvesztél, megtörek a képek,
mosolyok helyébe sötét szellemek léptek.
fáj még néha egy-egy régi gondolat,
ha lehetne én súgnék szépet is meg fontosat.
hagyj hátra minden vádat, s átkot,
eljött az este, légy szabad és álmodj.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése