00:53. A fejemben mintha valami totálbrutál házibuli zajlana. Iszonyatosan hasogat. Nem bírok elaludni. A zene kavargó ritmusára elkezdem ütögetni a párnát. A sötétben körvonalazódó képeket nézem a falon. Gondolataim megakadnak kilátástalan helyzetemnél, majd évekkel előre ugranak. Akármikor tekintek a jövőbe, mindig ugyan azt látom. Illetve többnyire. De mindig ugyan azokkal az emberekkel. Vele az élen. Valahogy nem tudom másképp elképzelni. Mégis mihez kezdek, ha nem kapom vissza? Nem, az nem lehet. Ebben az egy dologban tudok csak optimista lenni, és feltétel nélkül hinni.
A plafonra tekintek. A képzeletem ezernyi képet fest elém. Magam előtt látom mindazt, amire vágyom, azzal, akire szükségem van. Talán Ő az egyetlen, amiben kitartó vagyok. Megjárnám érte a poklot is, mint ahogy Dante bácsi.
Feltörnek az emlékek. A pokol a miénk lesz. Elnyerek mindent pókerpartin. Elmosolyodom, eszembe jut a homemade hajvasaló. Kitör belőlem a lehető legőszintébb vigyor.
T-t-t-tt-top of the world - motyogom a telefonommal párhuzamosan.
01:25. Tényleg ideje lenne elaludni. Szépen megkérem szemhéjaimat, hogy szíveskedjenek leragadni, és valami álmot vetíteni ma éjjelre is.

"Ha nem állsz ki valamiért, bármi legyőzhet." - Sucker Punch.