két szemben egy világ,
egy élet, benne hibák.
egy érzés legbelül,
gondok között elmerül.
odébb lép a figyelem,
elnézést, önt már nem vihetem.
a segítség letérdel, kézen fogja,
felállítja, majd odébb dobja.
előtte egy kapu, reménytelenség,
hölgyeim és uraim, érzelmeik temessék.
tovább biceg, egyedül, szótlan,
megtalálja önmagát egyetlenegy szóban.
a szabadság szól, ha mész én eresztlek,
s az az egy szó, nem több, egy szeretlek.