nem vagy más, csak egy rémálom,

a próbákat most már egyedül állom.

magunkra maradtunk én meg a gyászom,

nem vagy más, csak az ördögi másom.

elhagytak barátok, kik örökkét ígértek,

nesze tolerancia, ők is elítéltek.

mint éhes kutyák a friss hús szagára,

ugrotok mindig a legmenőbb bajtársra.

talán nem érdemlek figyelmet, de nem is kérek,

ti sem vagytok romlottak, csak szarok a gének.

inkább maradok fekve az iszapba'

de az ilyen spanok hagyjanak a faszba.