Csillaghullás – by Helena Core & Byanca Brightmore

Íme hát eljött a kívánságok éjjele,
Reményteli gondolat: tán megváltozik élete.
De ez is csak az ábrándok éjjele, az égbolt meglepetése,
Később jön a kegyetlen hit otromba leleplezése.

Hihetsz amiben akarsz, remélhetsz mindig tiszta szívből,
Hiába ha nem láttad még, nem ismered csak hírből.
Mögöttünk már boldog, s keserves órák sora,
Az élettől kapott pofonokért néha beálltunk a sorba.
Néha lezúznak a porba,
De mi az új nappal lépünk új és új korba.

Felnézünk az égre, s látjuk ahogy csillagok hada búcsúzik előttünk,
De nekünk ma éjjel ez a jelenség ad reményt s úgy érezzük végre felnőttünk.
Hisz a kisiskolás kor óta, mi is sokat fejlődtünk,
Kitartunk, törtetünk, ez hatalmas előnyünk.
Elbukunk a porban, de mégis büszkén talpra állunk,
Hátra már nem nézünk, s a múlton többé nem rágódunk.
Ha kótyagosan is, de talpra vágódunk,
Tornaórán is, a sorból elvágyódunk.

Kergetjük vágyaink a hűs tavaszi szélben,
Bimbódzik a természet szívünk heves tüzében.
Tisztára mossuk arcunk saját könnyeink tengerében,
Álmainkat magunk temettük el a hit s remény földjében.

Lelkünk még itt van, szellemünk és lényünk,
Testünket látod csak, egyedül míg élünk,
Pedig bentről süt igazán, színtiszta fényünk,
Csillag ide oda, mi küzdünk és remélünk.

Ez legyen a végszó, rajta nézzünk együtt az égboltra,
Soha ne add fel testvér, csak koncentrálj a célodra!