Jobb lábbal kelek minden reggel,
De ez nem tart mindent rendben.
Tükörbe nézek, s nem tudom kit rejt,
Belül törött szív, tán lesz majd ki megfejt.
Mikor hangod hallja, még erőt vesz magán,
A bontott vonal búgásával, jön a kínzó magány.
Egy lány csupán, egy lány itt egyedül,
Ha tetszik, ha nem, nélküled elgyengül.
Idegszál pattan, egy város újra összedől,
Lakosai sikítva rohannak a tűz elől.
Hogy marad-e túlélő? Az egy másik mese,
Van, ki miattad zokog, ezt ne felejtsd el te se’.