Arcom könnyes, szívem fájdalomtól ég,
Azt mondtad „örökké”, mégis eltávoztál rég.
Itt állok egyedül, a viharban, a szélben,
Még hiszek a mesénkben.
Szárnyszegett madár, sebzett vadkan,
Eltaszított a csorda, de még győzhetek a harcban.
Győzhetek, győzhetnék, ha lenne elég merszem,
Vagy mondhatnám azt is, hogy vonat elé fekszem.
Gyáva vagyok, marad az élet,
Akárhogy is, nélküled nem érhet véget.
Remélem értesz.
Küzdök, csatázom az árnyakkal,
Nem takarhatnak, holmi fekete fátylakkal.
Nézd el nekem, ha lassan haladok,
De tudod, önmagamon kívül, mást nem nagyon adhatok.