Bevallom eleinte könnyebb volt, hogy nem beszéltünk. Ezerszer könnyebb. Felszabadult voltam.. egészen idáig. Sőt.. egy részem már tegnap este megtört annál a rohadt sms-nél. Most pedig elkezdek hülyeségeken gondolkodni. Egyik percben azt üvöltözöm, hogy nekem nem kell senki. Soha többé. Nem kell barát, nem kell szerelem, szarok az egészbe. A másikban szánalmasan zokogok, hogy valaki észrevegyen.. hogy feltűnjön végre valakinek mennyire el van cseszve ez az egész. Nem mondhatom, hogy egyedül vagyok. Dehogyis. Két ember különös módon optimizmusra, kitartásra, küzdelemre bíztat. Kurva vicces, hogy részlegesen, még sikerül is.

A lelkitárs: xy üzenete: és csak megyünk a poros országúton., kopik a talpunk alatt a fájdalom, a kilométerek. megyünk a vakvilágba akár két bivaly..
021538_ üzenete: míg végül el nem érjük legvégső célunk, a boldogság szigetét a szerelem apró városkájával. hm
xy üzenete: és betörünk.. akár az érzéseink

A testvér: esküszöm bianka egyszer teljesen boldogok leszünk.senki nem bánthat majd minket.senkisem.nemfogunk szenvedni.csak nevetni.de most kikell bírnunk ezt.muszáj.azért hogy később meglegyen a boldogság.és tudom hogy sokszor úgy tűnik h nemlesz már jobb.tudom.énis így vagyok vele.de lesz.hidd el nekem.
addig meg én vigyázok rád rendben?

♥

Végezetül egy mai idézet féleség: Mondhatnám egyszerűen, hogy elfelejtem, de az ember nem hagyhatja csak úgy hátra az egyetlen dolgot, ami boldogságot csalt az életébe. : )