Téged a büszkeség vezérel, engem a fájdalom,
Ha mosolyt látsz arcomon, csak szólj, ígérem átadom,
A gondjaidat pedig dobd, viszem a hátamon.
Könnyítenék bánatodon, de ahhoz segítened kell,
Nem fog menni, hogyha nem érlek el,
S most mondd, hogy nem érdekel!
Nem kell, hogy belém láss, nem kell bűneidet gyónnod,
Nem a kezed kérem, nem is a csókod,
Nem a két szép szemed, nem is a bókod.
Csak hagyd, hogy próbáljak segíteni,
Én igyekszem fájdalmad enyhíteni,
Csak hagyj, csak hagyj egy kicsit szeretni.

P.S.: Nem konkrét személyhez szól.
Csak úgy általánosságban.