Szeretnék feledni,
Mindig csak szeretni,
De ezt így nem lehet,
Kérni attól, ki feledni nem szeret.
Magányba zárni,
Örökké várni,
Minden szülinapon ugyan azt kívánni.
Vágyakozni minduntalan,
Pedig már kicsúszik a talaj,
A lábad alól.
Már imbolyog,
Aminek állnia kéne, az is forog.
A fülledtség megöl,
Az árnyak a szekrény mögül,
Remegsz,
Nincs mitől félned, mégis rettegsz.
Hunyd le a szemed,
Ha nem megy, akkor is.. feledj!
Kérlek nevess!

P.S.: Értelmetlennek tűnhet.
e.v.

63