Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy ennyire megismersz. Tényleg. Azt hittem, te is csak egy leszel a sok közül. Hát nem így történt. Visszagondolva, kiröhögném magam, ha ezt mondanám. Hazudnék. Hatalmasat. Köszönöm Kago. Köszönök mindent az eddigiekre, és a jövőre nézve is.

El akartam bújni a világ elől,
Az írásba temetkezni, míg a magány meg nem öl.
De te feltűntél egy pénteki napon,
A bizalom pislákolt, hát gondoltam hagyom.
Megkaptad a kulcsod, mi legőszintébb valómat nyitja,
S szívem legmélyéről intesz most vissza.
Lehet, hogy nem ezt akartad, lehet, hogy én sem,
Megtörtént, hát engedem, örökre lelkembe vésem.