Ez a pillanat többet ér,
Egy már leélt életnél,
Nem kell a tapasztalat, az ész,
Szabadság csak, akármerre lépsz.
Fogd a kezem, éljük át együtt,
De ne, ne tegyél nekem esküt.
Elég, ha érzed, nem kell más,
Legyél barát, szerelem, örök társ.
Legyél a felhő, melyről lábam lógatom,
Legyél a fa, melynek tetejétől láthatom,
A várost, a megyét, a világot,
Meg azt is, hogy ki áll ott,
Az ablakom alatt, s szólongat lágyan,
Legyél te, kire már olyannyira vágytam.

55