Egy kicsit sápadt, egy kicsit véres,
Meghalt, nem kérdéses.
Oly nyugodt így, csendes, nincs több vita,
Testét selymes csobbanással nyeli el a Tisza.
Szerettem őt, ő is engem,
Szép pár voltunk, de meg kellett tennem.
Elrontotta, hibázott, unalmas lett minden,
De most aludj, aludj szépen kincsem.
Nem bánkódsz, nincs bűntudat,
Szíved már a golyó érkezése előtt megszakadt.
Ugyan, ne hálálkodj, majd kárpótolsz odafent,
Engedd, hogy kicsit elfelejtselek idelent.
Tudom te is azt szeretnéd, ha boldog lennék,
Még ha ezért máshoz is mennék.
Ígérem fent te leszel a soros,
Idővel rájössz majd, nem én voltam gonosz.

Süllyedek némán, szemem üveges,
Szívemen lyuk tátong, hatalmas, üreges.
Te tetted ezt, kit őszintén szerettem,
Kit, ha távol voltam, akkor sem feledtem.
Egy percre sem, én hű voltam hozzád,
S most mondd, fájdalmam még fokoznád?
Éjjel nappal dolgoztam, hogy kellemesen élj,
Hogy ha karjaimba zárlak, még gyermekként remélj.
Házasodni akartunk, együtt lenni a végtelenségig,
De elsöpörted álmaink, felrúgtad az égig.
Nézd, mit tettél,
Gyilkos lettél!
Megöltél engem,
Kiölted szerelmem.
Légy boldog mással, rám ne számíts,
Engem később a mennyben ne ámíts.
Megnyugodni szeretnék itt, nem miattad szenvedni,
Légy boldog kedvesem, én már nem tudlak szeretni.