Tök spontán jött a dátum, aztán megnéztem telefonomban.. péntek 13-ra esik. : )
Ha igény van rá, idővel jön a 2. része.

1984. 04. 13.
A Johnson család vidám reggelre ébredt. Lucie és férje, Tom, már korán felkeltek. Két lányuk is, Jane és Peg (a szokásostól eltérően) szintén hamar ébredtek. Persze, hiszen ez volt a nagy nap. Vallásos család voltak, rendszeresen jártak templomba. Ritkán mozdultak ki szórakozás céljából, ezért is, az ikrek különösen örültek a napi programnak.
Cirkusz érkezett a városba, s elhatározták, hogy betérnek egy előadásra.
Már messziről hallották a fanfárok harsogását, látták a réten magasodó sátrat. Izgatottan léptek be, majd leültek a helyükre. A terem elsötétült. Kisgyermekek suttogása hallatszott. Egy kedves arcú, kövér férfi lépett ki a porondra. Hatalmas reflektor világította meg, s kísérte lépteit. Az első szám, az elefántok produkciója volt. Tapsvihar, őrjöngés kísérte.
-Nem sokára jövök. – mondta Tom, és kisétált.
Lucie bólintott, a lányok pedig észre sem vették, úgy belemerültek az előadásba. Ezúttal már az oroszlánszelídítő szórakoztatta a közönséget.
A porondmester szünetet hirdetett, s a sátor belseje újra kivilágosodott. Jane és Peggy apjuk felől érdeklődtek, édesanyjuk, félelmeik legyőzése képpen meglepte őket egy-egy kakas nyalókával. Épp időben értek vissza ahhoz, hogy ne maradjanak le a szünetben tartott bohócok mókázásáról. Minden kisgyerek vígan röhögcsélt. Mindenki, kivéve Janet. Ő látta, hogy ők nem közönséges bohócok. Látott bennük valami mást. A két színes ruhás kivonult, műsoridejük lejárt. A kis Jane nem is sejthette, hogy számára még csak most kezdődik a java.
Sötétségbe burkolózott a tér, a kedves arcú, kövér ember bejelentette a kötéltáncosok előadását. Az ikrek azonnal felfedezték példaképeiket a szebbnél szebb, csillogóbbnál csillogóbb ruhákba öltözött, kecses mozgású nőkben. Mind egyforma ruhát viseltek, csak az egyikőjük volt valahogy mégis más. Cseppet sem rossz értelemben, sőt, talán ő volt a legszebb mindközül. Felmászott a létrán, elindult a kifeszített kötélen. A közönség lélegzet visszafojtva nézte, s csak ámultak. Lucie döbbenten, pislogás nélkül figyelte a lányt a kötélen. 19-20 évesnek tippelhette. S akkor valami hirtelen megváltozott. Az idő mintha megállt volna. Egy-két sikoly szállt csupán a levegőben. Sarah Redway utolsó fellépése volt aznap. Tehetséges ifjú hölgy, fényes karrier lehetőségével maga előtt, és most másodpercek alatt romba dőlt minden. Azonnal kitessékeltek mindenkit a sátorból, s kivitték a halottat.Lucie elindult megkeresni Tomot, hiszen régóta eltűnt. A lányok kint maradtak a bejárat előtt, nem eresztették el egymás kezét.Egy hideg fuvallat, majd eleredt az eső is. Észrevették közeledni az egyik bohócot, s a porondmestert. Jane közelebb húzta magához Peggyt.
-Gyertek lányok. – mondta mosolyogva Mr. Osmer.
-De.. anya és a.. – motyogta Jane. Feleslegesen.
Mr. Osmer, és Billy magukkal vitték a gyermekeket. Egy lelakott, öreg házhoz érkeztek, kiszálltak az autóból, majd bevitték az ikreket egy plüssökkel teli szobába.A fal fehér volt, néhol bordó, néhol szürke foltokkal. Régi játékok szanaszét dobálva, s egy hatalmas láda. Egykor ebben tárolhatták a plüssfigurákat.
-Bújócskázni akarok.
-Rendben. – bólintott Jane. Igent mondott, bár nem tartotta jó ötletnek, de tudta, hogy ezzel boldoggá teszi hugát.
-Bújj el, én meg majd számolok!
Ismét bólintott, s bebújt a hatalmas ládába.A szoba ajtaja kinyílt, Billy kivitte a kislányt. Jane ijedten kukucskált ki a két illesztés közötti résen. Mikor látta, hogy Peg eltűnt, kimászott, s kiabálni kezdett. Nem sok idő telt el, a bohóc érte is eljött. Bevitték egy sötét, hideg, nyirkos kamrába. Ismeretlen szag ütötte meg orrát. Szeme kezdett hozzászokni a látási viszonyokhoz, s kirajzolódott előtte, hová is került. Látta hugát, s édesapját. Nem jutott szóhoz, csak sírt, s nézte a két megcsonkított holtestet.
-Na gyere csak.. – indult felé Billy, zord mosolyával.
Mr. Osmer épp egy kést fent, s kivillantotta megsárgult, helyenként hiányos fogsorát. Felfektették egy fém asztalra, leszíjazták. Még mindig sokkhatás alatt volt, csak nézett maga elé. Az ablakból sziréna hangja hallatszott, villódzó fények töltötték be a szürke szobát. Nem telt bele pár másodpercbe, egyenruhás alakok törték be az ajtót. Janet azonnal kivitték, az orvos ellátta. Pár hónap múlva anyja szívrohamban elhunyt.
Napjainkban.
-Jó reggelt, Jane!
-Neked is George!
,,Szabadlábra helyezték azt a férfit, aki egy Dominic Osmer nevű társával együtt, megkínzott, majd meggyilkolt egy 37éves férfit, és egy 6éves kislányt.. ”
Jane mély levegőt vett, majd lehalkította a rádiót..