Mert így van. Vagy mégsem? Már nem tudom.

Rádöbbentem, ha túl sokakban bízom,
Végül úgyis csak én szívom.
Elegem van abból, hogy ha bajod van, kellek,
Ha meg minden happy, akkor ennyi volt, ejtesz.

Ez akarok lenni: egy antiszoc. állat,
De ez sem érdekel, csak megrántod a vállad.
Megnézném arcodat,
Mikor a sínekről szedik fel a bal karomat.

Fentről kíváncsian figyelném, miként reagálsz,
Azon az éjjen vajon nyugodtan hálsz?
Netán hiányolsz engem?
Tán megnyugodna lelkem.