...

Egyedül egy kihalt világ közepén,
Egy ütött-kopott kanapén,
Nem mozdul, talán fél,
Hisz régen leszállt már az éj.

Egy világban, hol nincsenek színek,
Hol már régen nem dobognak szívek.
Szürkeség borítja a teret,
Gyászolja a szeretetet.

Egyedül egy kihalt világ közepén,
Egy ütött-kopott kanapén,
Nem mozdul, talán fél,
Hisz régen leszállt már az éj.

Emlékei lassan elhalványulnak,
Nem tudja már milyen, ha új nap virrad.
Csak egy arc lebeg még előtte,
Azé, ki ide száműzte.

Egyedül egy kihalt világ közepén,
Egy ütött-kopott kanapén,
Nem mozdul, talán fél,
Sajnálom, de ez vagyok én,
A lány, ki már nem remél.