Néha keresztbe teszünk saját magunknak. Megszeretünk valakit, aki rettentő távol van tőlünk, aztán hibáztatjuk az életet, hogy mennyire kicseszett velünk. Pedig lehet, hogy ez nem is pofon volt a részéről, hanem áldás. A legjobb dolog amit csak tehetett velünk. Talán csak meg akar tanítani minket küzdeni, kitartani azok mellett akiket szeretünk..

Egy szó, egy kérdés,
Egy ember, egy érzés.
Egy lélek, egy gondolat,
Egy élet egy pillanat.
Egy név, egy kép,
Egy hang, egy kín.
Egy szív, egy dobbanás,
Egy seb, egy karcolás.
Egy tudat, egy rémálom,
Talán a távolság lesz a halálom?

..Hosszasan szoktam gondolkodni ezen és valahogy mindig arra jutok, hogy nem érdekel, hogyan történt, vagy miért, a lényeg hogy megtörtént, és még mindig tart.♥