Íme az első

Tulajdonképp barátaim, ismerőseim kértek rá, hogy írjak blogot, hogy jobban nyomon követhessék egy-egy új versemet, történetemet, idézetemet. Hát most rászántam magam. Meglátjuk mi sül ki belőle. Akkor kezdjük is rögtön egy versel, ami több mint egy éves. Tudom, nem mai csirke de megpróbálom sorrendben kitenni őket, mert azt hiszem (ha mondhatom ezt magamról) fejlődtem a legelső megírása óta.

Szeretem mikor a halál hívogat,
Hallom a hangos sikolyokat.
Látom az ömlő vért és a földre hullt pengét,
Érezni akarom a halál ízét.
Úgy teszek mintha jól lennék,
Úgy érzem majd meghalnék.
Megérinteném arcodat,
De tudom téged ez hidegen hagy.
Megértem, hogy mást szeretsz,
Tudom, számodra én csak barát leszek.
De mégis arról álmodom,
Egyszer, még a kezed fogom.
Próbálom elhinni a valóságot,
Remélem megélem ezt a szép álmot.