Ennek a versnek is, (mint a legtöbbnek) külön története van, komoly érzelmek és eltorzult emlékképek kapcsolódnak hozzá. Megírása előtt komoly veszekedés zajlott le akkori legjobb barátnőm és köztem. A probléma kiváltó okára már nem emlékszem. Talán most megfordul a fejedben, hogy milyen hálátlan dög vagyok, hogy csak úgy váltogatom a legjobb barátaimat. Nem, ez nem így van. Nincs legjobb barátom. Az évek során rájöttem hogy nincs olyan ember akivel teljesen őszinte tudok lenni és feltárni előtte szívem minden zegét-zugát. [erről továbbiakban egy másik versnél]

Azt a bizonyos számot hallgatva, meginog a lelkem,
Elgondolkodom..talán meg kéne tennem??
A válasz a szívében már régen megfogalmazódott,
S a lány gyönge karján, a hideg acél lesújtott.
Reggel rátaláltak, vére beteríti a szobát,
Egy üzenet a falon, azt is vérével írta a leány.
És mi az üzenet?
Én mindig szerettelek!