gyűlölve szeretnek, gyilkolva imádkoznak,
fájó mosolyt ébreszt, illata a virágoknak.
kifizetik a hitet, eladják az érzést,
kérdéssel válaszolnak minden egyes kérdést.
szívek sebei, belőlük lágy könnycsepp gördül,
arcukon kéjvigyor, fagyos bájjal görbül.
elátkozott mosoly, néma szavak futnak,
a hazugság hálóján, túl messzire jutnak.
elfeledett örök emlék,
kulcsra nyitott elmék.
bizakodást gerjeszt a becstelen lelkész,
utolsó reményem, tán visszajössz ha elmész.