Egyszer fent, egyszer lent,
Megismer, megszeret, elfelejt.
Vége szakad egynek, kezdődik az új,
Talán az élet valakit mellém fúj.
Megismerem, megszeretem, fontossá válik,
Megszeret, megismer, majd kell neki egy másik.
Rossz korba születtem, céllal és álmokkal,
Megtörten kullogni könnyekkel és átkokkal.
Hazudva nevetni, örülve sírni,
Túllépni a tényeken s fájdalmam elbírni.
Gyilkos cseppek izzanak vörösen a küszöbön,
Rémálmaim címlapján, már vissza sem köszön.
Elsétálok hát én is, emlékeim őrzöm,
Ahogy elkezdődött minden, a varázslatos őszön.