Eljött a perc, mikor pont leszarom,
Érdekelhetne, de már én sem akarom.
Elkezdem sajnálni, amint lesz rá időm,
Aztán odébbállok, ha lesz elég erőm.
Szimplán átnézek rajtad,
Hiába hiszed, hogy raj vagy.
Drágább volt a nacid, azt hiszed többet érsz,
De érző szívvel lehet, hogy néha többre mész.
Á mi a szart beszélek? A szív alulmaradt,
Oly rég óta tart a viszály, most a mocsok sikert arat.
Túl korán felnősz, pedig az agyad még az oviban,
Meg sem tudod számolni hányszor dugtak szakadt kocsiban.
Nem azért mondom, mert én különleges vagyok,
Csak épp rád hasonlítani, sosem akarok.

2 megjegyzés:

Unknown írta...

imádom ezt a versed Bia(L)

Byanca Brightmore írta...

örülök ha tetszik:D
(L)

Megjegyzés küldése