Álomszép torztükör - 9.rész

Mrs. Medwin azt mondta, mindannyian felnövünk egyszer. Nem csinálhatjuk vissza, nem maradhatunk kicsik. De a szívünkben megmaradhat.. meg kell maradnia annak a kisgyermeknek, akik voltunk. Ez így igaz.. de vannak pillanatok, mikor fel kell nőnünk. Ez a nap épp ilyen volt.

Éjjel szorosan öleltem magamhoz, védelmezni akartam mindentől. Ha már az apjától sikerült, azt hittem mindentől megvédhetem. Tévedtem. Rángatózni kezdett, eleredtek könnyei, majd levegőt kapkodva ébredt.
-Sssh, sssh.. csak rosszat álmodtál. Theresa, nyugalom. Nincs semmi baj.
Egy szót sem szólt, csak átkarolt és hozzám bújt. Könnyeimet leplezni próbáltam, de nem bírtam ki sírás nélkül. Erősnek akartam mutatni magam, hogy tudja, rám támaszkodhat a nehéz időkben is.. de nem ment. Rettentően fájt, hogy szenved.

A vágások elrettentettek, futni akartam, de lábam mintha földbe gyökerezett volna. Csak néztem értetlenül amint apám végez a nővel. Mélyen emlékezetembe vésődött. Hasbaszúrta.. legalább háromszor, majd elvágta a torkát.

-Apa.. - Suttogtam. Torkom nem engedett ki többet. Ez is épp elég volt.. még sok is.

Hozzám lépett és felpofozott. A földre estem, mire ő belém rúgott, s az én életem is kiontotta.
Caroline szavaira ébredtem.

-Theresa, valaki beszélni akar veled. - Szólította meglepően kedvesen édesanyám.
Kiléptünk a szobából, majd egy idős férfit pillantottunk meg. Állítása szerint Theresa nagypapája. Rettentően kétségbeestem mikor azt mondta: magammal viszlek. Ő is meglepődött, de láthatóan örült neki. Összetörtem. Azt hiszem.. csalódtam. Vagy csak.. reméltem nem akar majd elmenni. De mosolygott. Őszintén. Én pedig rettegtem. Egész lényem rettegett.

-Összepakolom a ruháimat. Sietek.

-Rendben. - Bólintott nagyapa.

Ahogy beszaladtam és már kezdtem is a pakolást, pár perc után kezeim mintha megfagytak volna. Az ágyon ücsörgő Carolinera pillantottam.

-Tudod, hogy el kell mennem.

-Tudom jól.

-Akkor.. mi a baj?

-Semmi. Az ég világon.

-Kérlek..

Nem válaszoltam. Dacosan, repedt szívvel bámultam ki az ablakon. Nyakamon éreztem lélegzetét. Átölelt. Ahogy felé fordultam, egy pillanatig láttam a szemében a fájdalmat, majd elmosolyodott.

-Szeretlek.

-Szeretlek. - Azzal megcsókoltam.

Anyám az ajtóban volt. Odalépett hozzánk, elrántott Theresatól, majd felpofozott. Ő fogta a ruhákat, s kisuhant a szobából. Akkor láttam utoljára.