Elfeledve kuporog,
Kósza szellem csupán,
Az ablakban kisgyermek hunyorog,
Át a lécek cseppnyi zugán.

Ködként tűnik el,
Egyesül az árnnyal,
Be kell érned ennyivel,
Menj tovább, sodródj az árral.

Egyedül maradt,
Ismét egyedül,
Cserben hagytad, ne tagadd,
Végleg elgyengül.

A pokolból eleresztve,
Emberektől elzártan,
A mennyből kirekesztve,
Még túlél elszántan.