Az elején még nem is gondoltam,
Végül már tomboltam,
Ha nem beszélhettem veled,
Még mindig mondanám, de már nem lehet.
Nem érdekel,
Várok, míg visszaérkezel.
Gondold csak végig, ott voltunk egymásnak,
Mint a ragyogó nap a festői tájnak,
Most ezek miért fájnak?
Néha mosoly, néha könnyek,
Néha éltet, néha ölnek.
Boldog vagyok szívem mélyén,
Mégis itt állok a peron szélén.
A végén nem lépek,
Tovább élek.
Míg van miért, míg van kiért,
Míg az a pár ember megért.
Meg van ez a remény dolog,
Mindaddig, míg szívem dobog.
Lehet tök fölösleges, meg hasztalan,
De egy kicsit talán nekem van igazam.
Nem mondom, hogy teljes mértékben,
De valahol a dolog legmélyében.
Azt se mondom, hogy nagyon,
De tudod, a játszótéren, a padon,
Hagytam neked valamit, titokban, csendben,
Ígérem, megmutatom, ha már minden rendben.

60