Tudod, ha fáj is, próbálnod kell feledni,
Ne hagyd magad, nem kell szárnyad leszegni.
Szállj angyal, menekülj a földről,
Nevess ki minket boldogan odafentről.
Mindig is más voltál, sosem hagytad magad,
Most sem teheted, a végén szíved itt ragad.
Repülj angyal, feledd, ki fájdalmat okozott,
Ki szép emléket álnokul orozott.
Légy újra tiszta, bántatlan teremtmény,
Légy újra boldog, ha kell, engem is feledjél.
Lógasd lábad felhőkről, úgy, mint a mesékben,
De hagyd, hogy emlékezzek rád szobám sötétjében.
Engedd, hogy büszkeség járjon át,
Mert ismertem a világ talán egyetlen angyalát.