9.b Költőképző: Balázs Kármen
Mert szerintem teljes mértékben megérdemli, hogy róla szóljon ez a bejegyzés. Tudtam, hogy ügyesen ír, hiszen régebben is mutatta már nekem pár saját versét, viszont a maival lenyűgözött. Komolyan. Ha eddig nem is, akkor most teljes mértékben elérte, hogy tiszteljem és felnézzek rá. Úgy gondolom, az élet egyik nagy igazságát mondta ki. Számomra legalábbis az. Sokkolt. Miután elolvastam újra és újra, egyre inkább nem tudtam rá jó szót. Ahogy könnyedén játszott a hatalmas értékű szavakkal. Meseszép. Végezetül csak annyit tudnék mondani: köszönöm. :]
És természetesen itt a vers:

Megtaláltam az elérhetetlent,
Elértem a megtalálhatatlant,
Felismertem a lerajzolhatatlant,
S lerajzoltam a felismerhetetlent.
Ezután elfogadtam a felfoghatatlant,
Felfogtam az elfogadthatatlant.
Végül rájöttem: csak játszunk a lehetetlennel.

mert a kedvenc képem róla : D