Na tessék. Ennyit arról, hogy egy kibaszott határozott ember vagyok. Ma reggel megfogadtam, hogy nem törekszem tovább. Küzdjön már ő is egy kicsit a dolgok rendbehozása érdekében. Szart. Meglátom msn-en. Írok. De mi a faszért?? Megint csak szopok mert házit ír és valószínűleg nem ér rám. Oks. Elköszöntem. Baszdmeeeeg. Akkora gyökér vagyok esküszöm. Bumm. Folyton a saját hibámból szívok. Most megfogadhatnám, hogy oké, innentől nem csinálok SEMMIT. Minek? Ha megint feljön msn-re hót ziher hogy írni fogok neki.

Várom a vonatot, mitől testem darabokra hull,
Várom a kötelet, mi nyakam köré szorul.
Várlak Téged késsel a kezedben,
Várlak Téged könnycseppel szememben.
Várom a tőrt,
Várom az utolsó malőrt.
Várlak Téged mennybéli kísértet,
Várlak Téged, hogy lelkem az égbe kísérjed.

P.S.: Ehhez kivételesen NEM kérek megjegyzést.
Kössz.