A következőket holnap reggel. Azért ennyi, hogy pótoljam a "lemaradásomat", hiszen egyesek már panaszkodnak. Ugyeugye?-.-

A zár kattan, megjött anya,
Megint sok stresszel tért haza.
Köszönök,
Ő durván viszonozza,
Egy gyors gondolat: elszököm,
De nincs hova.
Rosszat szóltam,
Megint elrontottam.
A konyhába lépdel,
Lelkem a félelemtől ég el.
Fakanállal jelenik meg újra,
Ismét elszakad szívemnek egy húrja.
Gyűlölködő pillantást vet felém,
Szótlanul üvöltöm: nem, ez a sors nem az enyém!

-----------------------------------------

Az élet útvesztőjében nem találom a helyem,
Nem tudom kontrolálni, elvesztem a fejem.
Aki fontos, akit szeretek,
Akit szívemben őrzök, soha el nem feledek,
Egyre több haragot éreznek irántam,
Ennek nem így kell lennie, de már megint hibáztam.
Mint egy gagyi sorozat, melyben ismétlődnek a részek,
Lassan egyedül maradok, ahogy repülnek az évek.

--------------------------------------

Egy buta kisgyerek, ki naivan szeret,
Gyermeki szemmel lát, soha el nem feled.
Kétségbeesik, ha rosszat tesz,
Retteg, hogy következménye lesz.
Reméli a bocsánatod,
De te eltiporhatod.
Hisz nem más ő, egy buta kisgyerek,
Kit ha felnősz, könnyedén elfeledsz.
Ő emlékezni fog, imádkozik érted,
Mosolyogva gondol rád, egyszer majd megérted.
Buta felnőtt leszel,
Sorra rosszat teszel.
Mosolyogva elevenedik fel a gyermek,
Ki voltál, s ki csaknem elveszett benned.