Az elkövetkezendő napokban meglehet, hogy nem sűrűn írok. Előre is bocsánat. Itt van apa, aztán ki kell használni minden időt vele, vágod. Na pacsi.

Egy levél gyógyszer hull üresen a kukába,
Egy lány merül el bódultan a kádban.
Tanácstalan lelkében a láng már csaknem kialudt,
A fekete idegenek újra elfoglalták a falut.
Nem remél már régen,
A kanapé őrzi könnyeit a réten.
Öccse húzza ki a színültig teli kádból,
Na de elég lesz mára a „majdnem halál”-ból.

P.S.: Nem tudom kinek kell megköszönnöm.
Ilike, vagy Napsy.
Egyszerűbb ha is-is.
Szóval: köszönöm.:$:)