Mókás nap volt ez a mai.
Nyelvtan után kifordult magából a kedves tanárnő, hogy idézem: „attól, hogy én kicsit nyomatékosabban ejtem a ’ly’ betűt, nektek nincs jogotok ahhoz, hogy röhigcséljetek. Majd ha 2 diplomával rendelkeztek.”
Megjegyzem: az én ex, mezei magyartanáraim többet tudtak, mint Ön.
Én személy szerint sírásnak álcázva borultam H. vállára. Végem volt. :D
KICSIT?? NYOMATÉKOSABBAN?? Na de tanárnő. Jó, na befejezem, elvégre ennek nem itt van a heLLYe, nem klubdélutánon vagyok.
Körülbelül 2 percet bírtam még bent a teremben, utána kirohantam, mert a végén észreveszi, hogy majd meg halok a röhögéstől, és még beír. :O
V., N., K. és én a terem előtt adtuk ki magunkból a dolgokat. Miután lenyugodtunk, visszamerészkedtünk. Nem tudom miért, de egész szünetben bent volt a nagyságos asszony.
P. robogott be a terembe szebbnél szebb kifejezéseket adva ki magából.Mondom sem kell, megint jött a szentbeszéd, hogy hát mit képzel ő magáról.
Hab a tortán, a húsz perces szünet volt. V.vel hasfájásig, s még az után is csak nevettünk. Igen, mert a farsang-plakát olyan vicces dolog. Teve; repülő; nyálcsorgásos – idegbeteg nevetés. Azt mondta, nem fárasztottam le. Sebaj, majd holnap. ;)
Amúgy, gőzerővel készül a Cirkuszi história következő része. Mindenképp meg lesz írva, max nem teszem fel. Ezt ti döntitek el.