Kínoz a tudat,
Veled oly jól mulat.
Kialakul bennem egyfajta gyűlölet,
Ha van isten, akkor kérdem: mivel érdemeltem ki ezt?
Kérlek, adj nekem szárnyakat, akár töröttet,
Megjavítom én, de kell, hogy hozzá repüljek.
Nem féltékeny vagyok, rád mi a f*szért lennék,
Fogd fel végre: nyomaszt a tudat, az emlék.