Bűntudat. Szánalmas érzés, de komolyan. Néha úgy érzem, hogy elemészt. Most is. Hetekig, hónapokig tudok kattogni bizonyos dolgokon. Nem tudom, hogy fogja e olvasni akire gondolok, és vajon ha olvassa, magára ismer? Nem valószínű. Ha esetleg mégis, akkor tudd, minden hátsó szándék nélkül mondtam el. Elbasztam. Ha emiatt megharagszik akkor nem tudom hogyan tovább. Belegondolni is szörnyű: egyedül a suliban, egyedül délután, egyedül hétvégén. Mindegy. Itt áll előttem 2 hét, és nem ártana kezdenem valamit magammal. A pénteket vagy a szombatot jó lenne Pufcsival tölteni. Kell a társaság, különben bedilizek. :S Matek óra óta ki vagyok készülve, a fent említett dolgok miatt. Sajnálom.

Bekanyarodtak a kocsibejáróra. A lány elindult le a konyha felé, vidám mosollyal, hosszú léptekkel. Anyjáék kint maradtak. Belépett az ajtón, leejtette kezéből a telefonját. Sikoltott. A pillanat örökké lelkébe véste magát. A hangra anyja és nevelőapja berohantak. Mikor odaértek, testüket átjárta a rémület. Anyja kirohant, nem bírta a látványt. Nevelőapja keresett egy kést, majd elvágta a kötelet. A lány csak állt, s nézte mi is történik most. Csak nézte, de nem fogta fel. Csak nézte, amint nagypapája lóg egy vontatókötélen. Csak nézte, amint nyakából egy vércsepp fakad ki, a kötél szorítása miatt. Csak nézte, de nem értette. Tekintete elhomályosodott, feje lüktetett, szédülni kezdett. Elájult? Meghalt? Nem, csupán felébredt. Homlokáról patakokban folyt a víz. Kikászálódott az ágy szélére, majd felült.
Arcát a tenyerébe temetve zokogott, s azért imádkozott,
hogy az álom maradjon csak álom, valóra ne váljon.
Csak ült az ágy szélén és gondolkodott.
Mi rosszat tett, hogy az éj szemére ilyen álmot hozott?
[100% igaz]