Nincs jó kedvem, nem írok hosszú bevezetőt.

A hangosbemondó rekedten közli, hogy a vonat késik. Átfut az agyadon pár lehetséges ok. Talán valaki éppen megtette amit már te is szeretnél? Talán. Majd a Híradóból megtudod, feltéve, ha nem várod meg a vonatod. Ha megint meghátrálsz, s nem mered hátrahagyni eddigi életed. Nem mintha lenne benne bármi érték, boldogság. Végiggondolod. Kétségbeesetten kutatsz bármiféle ok után, s akkor bevillan Ő. Ő akiért tulajdonképpen még életben vagy. Hiszen mióta ismered, a napsugarak újra beragyogják sivár életed, újra tudsz felhőtlenül nevetni. Már csak egy sötét folt van a te kis álomvilágodban. Egy személy akit teljes szívedből gyűlölsz. Mély levegőt veszel, a sínekre lépsz. Elmélyülve gondolataidban nem tudod mitévő légy. Egy nő sikolya zökkent ki. A vonat végigsuhan az állomáson centikkel az orrod előtt. A hátad mögül megkönnyebbülést kifejező sóhajok hangzanak el. Hátrébb lépsz, fejed a föld felé szegezed, majd elindulsz hazafelé, a saját, személyreszabott rémálmodba.