A következő vers ha jól emlékszem egy reményvesztett napomon született. Úgy éreztem, életem zsákutcába érkezett. Nincs kiút és elemészt a gyűlölet, szomorúság.

Itt a vége, fuss el véle,
Egy buta kislánynak padlóra ömlik a vére.
Azt hitte jobb lehet,
S reggel majd boldogan ébredhet.
Tévedett, elege lett,
Nem bírta az életet.
Megírta utolsó szavait a családjához,
Pengét szorított a csuklójához.
Egy stresszes pillanat,
Egy könnyed mozdulat,
S a szívdobogás lassanként abbamaradt..

Szerencsére sikerült kikeverednem fájdalmaim útvesztőjéből. (Köszönöm, Szeretlek L. ♥)